Szent Benedek Regulája
XXXV. De septimanariis coquinae
1 Fratres sibi invicem serviant, ut nullus excusetur a coquinae officio, nisi aut aegritudo, aut in causa gravis utilitatis quis occupatus fuerit, 2 quia exinde maior mercis et caritas acquiritur. 3 Imbecillibus autem procurentur solacia, ut non cum tristitia hoc faciant; 4 sed habeant omnes solacia secundum modum congregationis aut positionem loci. 5 Si maior congregatio fuerit, cellararius excusetur a coquina, vel si qui, ut diximus, maioribus utilitatibus occupantur; 6 ceteri sibi sub caritate invicem serviant.
7 Egressurus de septimana sabbato munditias faciat. 8 Lintea cum quibus sibi fratres manus aut pedes tergunt lavent. 9 Pedes vero tam ipse qui egreditur quam ille qui intraturus est omnibus lavent. 10 Vasa ministerii sui munda et sana cellarario reconsignet; 11 qui cellararius item intranti consignet, ut sciat quod dat aut quod recipit.
12 Septimanarii autem ante unam horam refectionis accipiant super statutam annonam singulas biberes et panem, 13 ut hora refectionis sine murmuratione et gravi labore serviant fratribus suis. 14 In diebus tamen sollemnibus usque ad missas sustineant.
15 Intrantes et exeuntes ebdomadarii in oratorio mox matutinis finitis dominica omnibus genibus provolvantur postulantes pro se orari. 16 Egrediens autem de septimana dicat hunc versum: Benedictus es, Domine Deus, qui adiuvasti me et consolatus es me; 17 quo dicto tertio accepta benedictione egrediens, subsequatur ingrediens et dicat: Deus in adiutorium meum intende, Domine ad adiuvandum me festina, 18 et hoc idem tertio repetatur ab omnibus et accepta benedictione ingrediatur.
XXXVI. De infirmis fratribus
1 Infirmorum cura ante omnia et super omnia adhibenda est, ut sicut revera Christo ita eis serviatur, 2 quia ipse dixit: Infirmus fui et visitastis me, 3 et: Quod fecistis uni de his minimis mihi fecistis. 4 Sed et ipsi infirmi considerent in honorem Dei sibi servire, et non superfluitate sua contristent fratres suos servientes sibi; 5 qui tamen patienter portandi sunt, quia de talibus copiosior mercis acquiritur. 6 Ergo cura maxima sit abbati ne aliquam neglegentiam patiantur.
7 Quibus fratribus infirmis sit cella super se deputata et servitor timens Deum et diligens ac sollicitus. 8 Balnearum usus infirmis quotiens expedit offeratur sanis autem et maxime iuvenibus tardius concedatur. 9 Sed et carnium esus infirmis omnino debilibus pro reparatione concedatur; at, ubi meli orati fuerunt, a carnibus more solito omnes abstineant.
10 Curam autem maximam habeat abbas ne a cellarariis aut a servitoribus neglegantur infirmi. Et ipsum respicit quicquid a discipulis delinquitur.
XXXVII. De senibus vel infantibus
1 Licet ipsa natura humana trahatur ad misericordiam in his aetatibus, senum videlicet et infantum, tamen et regulae auctoritas eis prospiciat.
2 Consideretur semper in eis imbecillitas et ullatenus eis districtio regulae teneatur in alimentis, 3 sed sit in eis pia consideratio et praeveniant horas canonicas.
XXXVIII. De ebdomadario lectore
1 Mensis fratrum lectio deesse non debet, nec fortuito casu qui arripuerit codicem legere ibi, sed lecturus tota ebdomada dominica ingrediatur. 2 Qui ingrediens post missas et communionem petat ab omnibus pro se orari, ut avertat ab ipso Deus spiritum elationis, 3 et dicatur hic versus in oratorio tertio ab omnibus, ipso tamen incipiente: Domine, labia mea aperies, et os meum adnuntiabit laudem tuam; 4 et sic accepta benedictione ingrediatur ad legendum.
5 Et summum fiat silentium, ut nullius mussitatio vel vox nisi solius legentis ibi audiatur. 6 Quae vero necessaria sunt comedentibus et bibentibus sic sibi vicissim ministrent fratres ut nullus indigeat petere aliquid; 7 si quid tamen opus fuerit, sonitu cuiuscumque signi potius petatur quam voce. 8 Nec praesumat ibi aliquis de ipsa lectione aut aliunde quicquam requirere, ne detur occasio; 9 nisi forte prior pro aedificatione voluerit aliquid breviter dicere.
10 Frater autem lector ebdomadarius accipiat mixtum priusquam incipiat legere, propter communionem sanctam, et ne forte grave sit ei ieiunium sustinere. 11 Postea autem cum coquinae ebdomadariis et servitoribus reficiat.
12 Fratres autem non per ordinem legant aut cantent, sed qui aedificant audientes.
XXXIX. De mensura cibus
1 Sufficere credimus ad refectionem cotidianam tam sextae quam nonae, omnibus mensis, cocta duo pulmentaria, propter diversorum infirmitatibus, 2 ut forte qui ex illo non potuerit edere ex alio reficiatur. 3 Ergo duo pulmentaria cocta fratribus omnibus sufficiant et, si fuerit unde poma aut nascentia leguminum, addatur et tertium. 4 Panis libra una propensa sufficiat in die, sive una sit refectio sive prandii et cenae: 5 quod si cenaturi sunt, de eadem libra tertia pars a cellarario servetur reddenda cenandis. 6 Quod si labor forte factus fuerit maior, in arbitrio et potestate abbatis erit, si expediat, aliquid augere, 7 remota prae omnibus crapula et ut numquam surripiat monacho indigeries, 8 quia nihil sic contrarium est omni christiano quomodo crapula, 9 sicut ait Dominus noster: Videte ne graventur corda vestra crapula.
10 Pueris vero minori aetate non eadem servetur quantitas, sed minor quam maioribus, servata in omnibus parcitate. 11 Carnium vero quadrupedum omnimodo ab omnibus abstineatur comestio, praeter omnino debiles aegrotos.
XL. De mensura potus
1 Unusquisque proprium habet donum ex Deo, alius sic, alius vero sic; 2 et ideo cum aliqua scrupulositate a nobis mensura victus aliorum constituitur. 3 Tamen infirmorum contuentes imbecillitatem, credimus eminam vini per singulos sufficere per diem. 4 Quibus autem donat Deus tolerantiam abstinentiae, propriam se habituros mercedem sciant.
5 Quod si aut loci necessitas vel labor aut ardor aestatis amplius poposcerit, in arbitrio prioris consistat, considerans in omnibus ne subrepat satietas aut ebrietas. 6 Licet legamus vinum omnino monachorum non esse, sed quia nostris temporibus id monachis persuaderi non potest, saltem vel hoc consentiamus ut non usque ad satietatem bibamus, sed parcius, 7 quia vinum apostatare facit etiam sapientes.
8 Ubi autem necessitas loci exposcit ut nec suprascripta mensura inveniri possit, sed multo minus aut ex toto nihil, benedicant Deum qui ibi habitant et non murmurent. 9 Hoc ante omnia admonentes ut absque murmurationibus sint.
XLI. Quibus horis oportet reficere fratres
1 A sancto Pascha usque Pentecosten, ad sextam reficiant fratres et sera cenent.
2 A Pentecosten autem, tota aestate, si labores agrorum non habent monachi aut nimietas aestatis non perturbat, quarta et sexta feria ieiunent usque ad nonam; 3 reliquis diebus ad sextam prandeant; 4 quam prandii sextam, si operis in agris habuerint aut aestatis fervor nimius fuerit, continuanda erit et in abbatis sit providentia. 5 Et sic omnia temperet atque disponat qualiter et animae salventur et quod faciunt fratres absque iusta murmuratione faciant.
6 Ab idus autem septembres usque caput quadragesimae, ad nonam semper reficiant.
7 In quadragesima vero usque in Pascha, ad vesperam reficiant; 8 ipsa tamen vespera sic agatur ut lumen lucernae non indigeant reficientes, sed luce adhuc diei omnia consummentur. 9 Sed et omni tempore, sive cena sive refectionis hora sic temperetur ut luce fiant omnia.
35. A konyhán szolgáló hetesek
35.1 A testvérek szolgáljanak egymásnak úgy, hogy senkit se mentsenek föl a konyhai szolgálat alól, hacsak betegsége miatt nem, vagy ha valami nagyon hasznos dologgal van elfoglalva. 35.2 Ezzel a szolgálattal az érdem is, a szeretet is gyarapodik. 35.3 De a gyöngék mellé gondoskodjanak segítőkről, hogy ne szomorkodva végezzék ezt a szolgálatot. 35.4 Általában a közösség nagyságához és a helyi viszonyokhoz képest mindenütt legyenek segítők. 35.5 Ha nagyobb a közösség, a házgondnokot mentsék föl a konyhától, és azokat is, mint mondottuk, akik hasznosabb dolgokkal vannak elfoglalva. 35.6 A többiek egymásnak szeretettel szolgáljanak.
35.7 Aki végzett a hetességgel, szombaton tisztogasson: 35.8 a ruhákat, melyekkel a testvérek kezüket és lábukat törlik meg, mossák ki. 35.9 Aki kezdi a hetességet és aki bevégzi, együtt mossák meg mindenkinek a lábát. 35.10 A szolgálatukhoz tartozó felszerelést tisztán és épségben, jegyzék szerint adják vissza a házgondnoknak. 35.11 A házgondnok pedig hasonlóképpen adja át a belépőnek, hogy tudja, mit ad át és mit kap vissza.
35.12 A hetesek az egyszeri, - böjti - étkezés előtt kapjanak a megszabott mennyiségen felül külön italt és kenyeret, 35.13 hogy az étkezés idején zúgolódás és nagy fáradság nélkül szolgáljanak testvéreiknek. 35.14 Ünnepnapokon azonban a mise végéig maradjanak éhgyomorral.
35.15 A kezdő és a végző hetesek vasárnap az imateremben mindjárt a reggeli dicséret után valamennyiük előtt boruljanak térdre és kérjék, hogy imádkozzanak értük. 35.16 A hetességet befejező ezt a verset mondja: "Áldott vagy, Uram, Istenem, ki megmentettél és megvigasztaltál engem" (Dán 3, 52, Zsolt 85, 17). 35.17 Miután ezt háromszor eismételték, s a kilépő áldást kapott, jöjjön a belépő hetes és mondja: "Istenem, hallgass hívásomra, Uram, siess segítségemre" (Zsolt 69, 2). 35.18 Ezt is háromszor ismétlik mindnyájan, majd áldás után kezdje el a hetességet.
36. A beteg testvérek
36.1 A betegekről kell mindenekelőtt és mindenek fölött gondoskodni, és valóban mint Krisztusnak úgy szolgáljanak nekik. 36.2 Hisz ő maga mondta: "Beteg voltam, és meglátogattatok engem" (Mt 25, 36), 36.3 és: "Amit egynek ezen legkisebbek közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek" (Mt 25, 40). 36.4 De másfelől a betegek is gondolják meg, hogy Isten dicsőségére szolgálnak nekik, és fölösleges kívánságaikkal ne szomorítsák meg a nekik szolgáló testvéreket. 36.5 De még így is türelemmel kell elviselni őket, mert ezáltal bőségesebb jutalmat lehet szerezni. 36.6Az apátnak tehát a legnagyobb gondja legyen arra, hogy semmiképpen el ne hanyagolják őket.
36.7 Ezeknek a beteg testvéreknek legyen külön szobájuk, és egy istenfélő, lelkiismeretes és szorgalmas ápolójuk. 36.8 A fürdők használatát ajánlják föl a betegeknek, ahányszor hasznukra van; az egészségeseknek ellenben és kivált a fiataloknak nehezebben engedjék meg. 36.9 Sőt a húsevést is engedjék meg a teljesen gyönge betegeknek, hogy fölépüljenek. Mihely azoban jobban lesznek, a hústól szokás szerint mindnyájan tartózkodjanak.
36.10 Kiváltképpen pedig nagy gonddal vigyázzon az apát arra, hogy a házgondnokok és ápolók el ne hanyagolják a betegeket. Ő felelős tanítványai bármilyen hibájáért.
37. Az öregek és a gyermekek
37.1 Habár az emberi természet is könyörületre hajlik ezen életkorokkal, tudniillik az öregekkel és a gyermekekkel szemben, mégis a Regula tekintélyével is gondoskodnunk kell róluk.
37.2 Mindig vegyék tekintetbe bennük a gyöngeséget, és semmiképpen se alkalmazzák rájuk a Regula szigorúságát az ételekben, 37.3 hanem legyenek jóságos figyelemmel irántuk, és a szabályszerű időnél előbb kapjanak valami ételt.
38. A hetes felolvasó
38.1 A testvérek étkezésénél nem szabad hiányoznia a felolvasásnak. De ne ragadja senki csak úgy alkalomszerűen kezébe a könyvet, hogy abból olvasson, hanem aki egész héten át felolvasó lesz, az vasárnap kezdje meg a feladatát. 38.2 A kezdő a mise és áldozás után kérje mindnyájuk imádságát, hogy Isten fordítsa el tőle a felfuvalkodottság szellemét. 38.3 És mindnyájan mondják az imateremben ezt a verset háromszor, de úgy, hogy ő kezdje: "Uram, nyisd meg ajkamat, És szám hirdeti dicséretedet" (Zsolt 50, 17). 38.4 És miután így áldást kapott, kezdje meg munkáját mint
felolvasó.
38.5 Az asztalnál a legnagyobb csend legyen, hogy ott senkinek suttogását vagy szavát ne lehessen hallani, csak a felolvasóét. 38.6 Ami pedig evés vagy ivás közben szükséges, abban úgy szolgálják ki egymást kölcsönösen a testvérek, hogy senki se legyen kénytelen kérni valamit. 38.7 Ha mégis valamire szükség volna, akkor inkább valami jeladással kérjék, semmint szóval. 38.8 Ne is merjen ott senki magáról az olvasmányról vagy más valamiről kérdezőködni, hogy alkalom se adassék a beszédre. 38.9 Kivéve, ha esetleg az elöljáró akarna épülés végett valamit röviden mondani.
38.10 A hetes felolvasó testvér pedig, mielőtt elkezdene olvasni, kapjon egy kis kevert bort a szentáldozás miatt, és hogy nehezére ne essék a böjtölést elviselni. 38.11 Utána pedig a konyhai hetesekkel és felszolgálókkal egyék.
38.12 A testvérek egyébként ne sorrend szerint olvassanak, hanem csak olyanok, akik a hallgatók épülésére szolgálnak.
39. Az étel mértéke
39.1 Úgy hisszük, hogy minden étkezésre, akár tizenkét órai, akár délután három órai, elég lesz két főtt étel az egyesek különféle gyöngeségei miatt; 39.2 hogy aki talán az egyikből nem tud enni, a másikból lakjék jól. 39.3 Tehát két főtt étel elég legyen minden testvérnek. De ha lehet valahonnan szerezni gyümölcsöt vagy friss zöldségféléket, adjanak harmadik fogást is. 39.4 A kenyérből egy font elég legyen napjában , akár egy étkezés van, akár ebéd és vacsora. 39.5 Ha vacsora is van, a házgondnok a font kenyérnek egyharmadát tegye el, és vacsorára adja oda. 39.6 Ha a munka esetleg nehezebb volna, akkor az apát hatalmára és megítélésére van bízva, hogy ha kívánatos, valamivel többet adjon. 39.7 De mindenesetre kerüljék a mértéktelenséget, hogy a szerzetes gyomrát soha meg ne terhelje. 39.8 Semmi sem ellenkezik ugyanis annyira a keresztény emberrel, mint a mértéktelen evés és ivás, 39.9 ahogy a mi Urunk mondja: "Vigyázzatok, hogy szívetek el ne nehezedjék a mértéktelenségben" (Lk 21, 34).
39.10 Fiatalabb korú gyermekeknek azonban ne ugyanolyan mennyiséget adjanak, hanem kevesebbet, mint a felnőtteknek, és mindenben legyenek takarékosak. 39.11 A négylábú állatok húsának evésétől pedig mindnyájan teljesen tartózkodjanak, az egészen gyönge betegek kivételével.
40. Az ital mértéke
40.1 "Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy" (1 Kor 7, 7). 40.2 Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. 40.3 Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor. 40.4 Akinek azonban Isten megadja az önmegtartóztatás türelmét, tudják meg, hogy külön jutalmuk lesz érte.
40.5 Ha a helyi viszonyok, a munka vagy a nyári hőség miatt többre lenne szükségük, azt az elöljáró ítélje meg. De mindenképpen ügyeljenek arra, hogy sokat ne igyanak, vagy éppen meg ne részegedjenek. 40.6 Bár azt olvastuk, hogy "a bor egyáltalán nem való szerzeteseknek", de mivel korunkban lehetetlen a szerzeteseket erről meggyőzni, legalább abban egyezzünk meg, hogy ne igyunk a telítettségig, hanem mértékletesebben; 40.7 hiszen "a bor elszakítja Istentől még a bölcseket is" (Sir 19, 2).
40.8 Ahol azonban a helyi viszonyok úgy hozzák, hogy a felemlített mennyiség sem kapható, hanem sokkal kevesebb vagy éppen semmi, áldják ezért az Istent, akik ott laknak, és ne zúgolódjanak. 40.9 Különösen tehát arra intjük őket, zúgolódás nélkül éljenek.
41. Mikor kell étkezni?
41.1 A szent húsvéttól egészen pünkösdig déli tizenkét órakor étkezzenek a testvérek, és este vacsorázzanak.
41.2 Pünkösdtől pedig egész nyáron át, ha nincs mezei munkája a szerzeteseknek, vagy a nyár szertelen hősége nem lankasztja őket, minden szerdán és pénteken három óráig böjtöljenek; 41.3 a többi napokon tizenkét órakor ebédeljenek. 41.4 Ezt a tizenkétórai ebédet továbbra is tartsák meg, ha mezei munkával vannak elfoglalva, vagy ha túlságosan nagy a nyári hőség, de ezt az apát ítélje meg. 41.5 Olyan bölcs tapintattal intézzen mindent, hogy egyfelől a lelkek üdve biztosítva legyen, másfelől a testvéreknek ne legyen okuk munkájukat zúgolódva végezni.
41.6 Szeptember 14-től a negyvennapi böjt kezdetéig mindig délután három órakor étkezzenek.
41.7 A negyvennapi böjtben pedig egészen húsvétig vesperás után egyenek. 41.8 A vesperást magát úgy végezzék, hogy az étkezésnél ne legyen szükség mécses-világításra, hanem még napvilágnál végezzenek mindent. 41.9 De más időben is, akár a vacsorát, akár az egyszeri étkezés idejét úgy végezzék, hogy minden napvilágnál történjék.