Szent Benedek Regulája
XLII. Ut post conpletorium nemo
loquatur
1 Omni tempore silentium debent studere monachi, maxime tamen nocturnis horis. 2 Et ideo omni tempore, sive ieiunii sive prandii: 3 si tempus fuerit prandii, mox surrexerint a cena, sedeant omnes in unum et legat unus Collationes vel Vitas Patrum aut certe aliud quod aedificet audientes, 4 non autem Eptaticum aut Regum, quia infirmis intellectibus non erit utile illa hora hanc scripturam audire, aliis vero horis legantur.
5 Si autem ieiunii dies fuerit, dicta vespera parvo intervallo mox accedant ad lectionem Collati onum, ut diximus. 6 Et lectis quattuor aut quinque foliis vel quantum hora permittit, 7 omnibus in unum occurrentibus per hanc moram lectionis, si qui forte in adsignato sibi commisso fuit occupatus, 8 omnes ergo in unum positi conpleant et, exeuntes a conpletoriis, nulla sit licentia denuo cuiquam loqui aliquid 9 quod si inventus fuerit quisquam praevaricare hanc taciturnitatis regulam, gravi vindictae subiaceat 10 excepto si necessitas hospitum supervenerit aut forte abbas alicui aliquid iusserit, 11 quod tamen et ipsud cum summa gravitate et moderatione honestissima fiat.
XLIII. De his qui ad opus dei vel ad mensam tarde occurrunt
1 Ad horam divini officii, mox auditus fuerit signus, relictis omnibus quaelibet fuerint in manibus, summa cum festinatione curratur, 2 cum gravitate tamen, ut non scurrilitas inveniat fomitem. 3 Ergo nihil operi Dei praeponatur.
4 Quod si quis in nocturnis vigiliis post gloriam psalmi nonagesimi quarti, quem propter hoc omnino subtrahendo et morose volumus dici, occurrerit, non stet in ordine suo in choro, 5 sed ultimus omnium stet aut in loco quem talibus neglegentibus seorsum constituerit abbas, ut videantur ab ipso vel ab omnibus, 6 usque dum conpleto opere Dei publica satisfactione paeniteat . 7 Ideo autem eos in ultimo aut seorsum iudicavimus debere stare ut, visi ab omnibus, vel pro ipsa verecundia sua emendent; 8 nam, si foris oratorium remaneant, erit forte talis qui se aut recollocet et dormit, aut certe sedit sibi foris vel fabulis vacat, et datur occasio maligno; 9 sed ingrediantur intus, ut nec totum perdant et de reliquo emendent.
10 Diurnis autem horis, qui ad opus Dei post versum et gloriam primi psalmi qui post versum dicitur non occurrerit, lege qua supra diximus in ultimo stent, 11 nec praesumant sociari choro psallentium usque ad satisfactionem, nisi forte abbas licentiam dederit remissione sua, 12 ita tamen ut satisfaciat reus ex hoc.
13 Ad mensam autem qui ante versu non occurrerit, ut simul omnes dicant versu et orent et sub uno omnes accedant ad mensam, 14 qui per neglegentiam suam aut vitio non occurrerit, usque secunda vice pro hoc corripiatur; 15 si denuo non emendaverit, non permittatur ad mensae communis participationem, 16 sed sequest ratus a consortio omnium reficiat solus, sublata ei portione sua vinum, usque ad satisfactionem et emendationem. 17 Similiter autem patiatur qui et ad illum versum non fuerit praesens qui post cibum dicitur.
18 Et ne quis praesumat ante statutam horam vel postea quicquam cibi aut potus praesumere; 19 sed et cui offertur aliquid a priore et accipere rennuit, hora qua desideraverit hoc quod prius recusavit aut aliud, omnino nihil percipiat usque ad emendationem congruam.
XLIV. De his qui excommunicantur,
quomodo satisfaciant
1 Qui pro gravibus culpis ab oratorio et a mensa excommunicantur, hora qua opus Dei in oratorio percelebratur, ante fores oratorii prostratus iaceat nihil dicens, 2 nisi tantum posito in terra capite, stratus pronus omnium de oratorio exeuntium pedibus; 3 et hoc tamdiu faciat usque dum abbas iudicaverit satisfactum esse. 4 Qui dum iussus ab abbate venerit, volvat se ipsius abbatis deinde omnium vestigiis ut orent pro ipso, 5 et tunc, si iusserit abbas, recipiatur in choro vel in ordine quo abbas decreverit; 6 ita sane ut psalmum aut lectionem vel aliud quid non praesumat in oratorio inponere nisi iterum abbas iubeat; 7 et omnibus horis, dum perconpletur opus Dei, proiciat se in terra in loco quo stat, 8 et sic satisfaciat usque dum ei iubeat iterum abbas ut quiescat iam ab hac satisfactione.
9 Qui vero pro levibus culpis excommunicantur tantum a mensa, in oratorio satisfaciant usque ad iussionem abbatis; 10 hoc perficiant usque dum benedicat et dicat: Sufficit.
XLV. De his qui falluntur in oratorio
1 Si quis dum pronuntiat psalmum, responsorium, antefanam vel lectionem fallitus fuerit, nisi satisfactione ibi coram omnibus humiliatus fuerit, maiori vindictae subiaceat, 2 quippe qui noluit humilitate corrigere quod neglegentia deliquit. 3 Infantes autem pro tali culpa vapulent.
XLVI. De his qui in aliis quibuslibet rebus delinquunt
1 Si quis dum in labore quovis, in coquina, in cellario, in ministerio, in pistrino, in horto, in arte aliqua dum laborat, vel in quocumque loco, aliquid deliquerit, 2 aut fregerit quippiam aut perdiderit, vel aliud quid excesserit ubiubi, 3 et non veniens continuo ante abbatem vel congregationem ipse ultro satisfecerit et prodiderit delictum suum, 4 dum per alium cognitum fuerit, maiori subiaceat emendationi.
5 Si animae vero peccati causa fuerit latens, tantum abbati aut spiritalibus senioribus patefaciat, 6 qui sciat curare et sua et aliena vulnera, non detegere et publicare.
XLVII. De significanda hora operis
dei
1 Nuntianda hora operis Dei dies noctesque sit cura abbatis: aut ipse nuntiare aut tali sollicito fratri iniungat hanc curam, ut omnia horis conpetentibus compleantur.
2 Psalmos a utem vel antefanas post abbatem ordine suo quibus iussum fuerit inponant. 3 Cantare autem et legere non praesumat nisi qui potest ipsud officium implere ut aedificentur audientes; 4 quod cum humilitate et gravitate et tremore fiat, et cui iusserit abbas.
XLVIII. De opera manuum cotidiana
1 Otiositas inimica est animae, et ideo certis temporibus occupari debent fratres in labore manuum, certis iterum horis in lectione divina.
2 Ideoque hac dispositione credimus utraque tempore ordinari: 3 id est ut a Pascha usque kalendas octobres a mane exeuntes a prima usque hora pene quarta laborent quod necessarium fuerit; 4 ab hora autem quarta usque hora qua sextam agent lectioni vacent; 5 post sextam autem surgentes a mensa pausent in lecta sua cum omni silentio, aut forte qui voluerit legere sibi sic legat ut alium non inquietet; 6 et agatur nona temperius mediante octava hora, et iterum quod faciendum est operentur usque ad vesperam. 7 Si autem necessitas loci aut paupertas exegerit ut ad fruges recolligendas per se occupentur, non contristentur, 8 quia tunc vere monachi sunt si labore manuum suarum vivunt, sicut et patres nostri et apostoli. 9 Omnia tamen mensurate fiant propter pusillanimes.
10 A kalendas autem Octobres usque caput quadragesimae, usque in hora secunda plena lectioni vacent; 11 hora secunda agatur tertia, et usque nona omnes in opus suum laborent quod eis iniungitur; 12 facto autem primo signo nonae horae, deiungant ab opera sua singuli et sint parati dum secundum signum pulsaverit. 13 Post refectionem autem vacent lectionibus suis aut psalmis.
14 In quadragesimae vero diebus, a mane usque tertia plena vacent lectionibus suis, et usque decima hora plena operentur quod eis iniungitur.
15 In quibus diebus quadragesimae accipiant omnes singulos codices de bibliotheca, quos per ordinem ex integro legant; 16 qui codices in caput quadragesimae dandi sunt.
17 Ante omnia sane deputentur unus aut duo seniores qui circumeant monasterium horis quibus vacant fratres lectioni, 18 et videant ne forte inveniatur frater acediosus qui vacat otio aut fabulis et non est intentus lectioni, et non solum sibi inutilis est, sed etiam alios distollit: 19 hic talis si quod absit repertus fuerit, corripiatur semel et secundo; 20 si non emendaverit, correptioni regulari subiaceat taliter ut ceteri timeant. 21 Neque frater ad fratrem iungatur horis inconpetentibus.
22 Dominico item die lectioni vacent omnes, excepto his qui variis officiis deputati sunt.
23 Si quis vero ita neglegens et desidiosus fuerit ut non velit aut non possit meditare aut legere, iniungatur ei opus quod faciat, ut non vacet.
24 Fratribus infirmis aut delicatis talis opera aut ars iniungatur ut nec otiosi sint nec violentia laboris opprimantur aut effugentur. 25 Quorum imbecillitas ab abbate consideranda est.
XLIX. De quadragesimae
observatione
1 Licet omni tempore vita monachi quadragesimae debet observationem habere, 2 tamen, quia paucorum est ista virtus, ideo suademus istis diebus quadragesimae omni puritate vitam suam custodire omnes pariter, 3 et neglegentias aliorum temporum his diebus sanctis diluere. 4 Quod tunc digne fit si ab omnibus vitiis temperamus, orationi cum fletibus, lectioni et conpunctioni cordis atque abstinentiae operam damus. 5 Ergo his diebus augeamus nobis aliquid solito pensu servitutis nostrae, orationes peculiares, ciborum et potus abstinentiam, 6 ut unusquisque super mensuram sibi indictam aliquid propria voluntate cum gaudio Sancti Spiritus offerat Deo, 7 id est subtrahat corpori suo de cibo, de potu, de somno, de loquacitate, de scurrilitate, et cum spiritalis desiderii gaudio sanctum Pascha exspectet.
8 Hoc ipsud tamen quod unusqui sque offerit abbati suo suggerat, et cum eius fiat oratione et voluntate, 9 quia quod sine permissione patris spiritalis fit, praesumptioni deputabitur et vanae gloriae, non mercedi. 10 Ergo cum voluntate abbatis omnia agenda sunt.
L. De fratribus qui longe ab oratorio
laborant aut in via sunt
1 Fratres qui omnino longe sunt in labore et non possunt occurrere hora conpetenti ad oratorium 2 et abbas hoc perpendet, quia ita est 3 agant ibidem opus Dei, ubi operantur, cum tremore divino flectentes genua.
4 Similiter, qui in itinere directi sunt, non eos praetereant horae constitutae, sed ut possunt agant sibi et servitutis pensum non neglegant reddere.
LI. De fratribus qui non longe satis
proficiscuntur
1 Frater qui pro quovis responso dirigitur et ea die speratur reverti ad monasterium, non praesumat foris manducare, etiam si omnino rogetur a quovis, 2 nisi forte ei ab abbate suo praecipiatur. 3 Quod si aliter fecerit, excommunicetur.
LII. De oratorio monasterii
1 Oratorium hoc sit quod dicitur, nec ibi quicquam aliud geratur aut condatur. 2 Expleto opere Dei, omnes cum summo silentio exeant, et habeatur reverentia Deo, 3 ut frater qui forte sibi peculiariter vult orare non impediatur alterius improbitate. 4 Sed et si aliter vult sibi forte secretius orare, simpliciter intret et oret, non in clamosa voce, sed in lacrimis et intentione cordis. 5 Ergo qui simile opus non facit, non permittatur explicito opere Dei remorari in oratorio, sicut dictum est, ne alius impedimentum patiatur.
42. A kompletórium után senki se
beszéljen
42.1 Minden időben csöndre kell törekedniük a szerzeteseknek, de főként az éjszakai órákban. 42.2 Azért minden időben, akár böjt, akár kétszeri étkezés van, a következőket rendeljük: 42.3 ha kétszeri étkezés van, ahogy felkeltek a vacsorától, üljenek le mindnyájan együtt, és az egyik olvasson föl a "Beszélgetések"-ből vagy "Az atyák életé"-ből vagy esetleg valami mást, amin épülnek a hallgatók. 42.4 De ne olvassák a Heptateuchust, sem pedig a Királyok Könyvét, mert ez a gyenge lelkeknek nem lesz hasznára, ha ebben az időben a Szentírásnak ezeket a könyveit hallgatják. De más időbekben ezeket is olvassák.
42.5 Ha pedig böjti nap van, kis szünetet tartva a vesperás elmondása után, kezdjenek hozzá a "Beszélgetések" olvasásához, amint mondtuk, 42.6 és olvassanak el négy-öt lapot, vagy amennyit az idő enged. 42.7 Míg ez az olvasás tart, valamennyien jöjjenek egybe, még az is, aki esetleg valami rábízott dologgal volt elfoglalva. 42.8 Ha tehát így mindnyájan együtt vannak, imádkozzák el a kompletóriumot, és a kompletóriumból kijőve már senkinek se legyen szabad egy szót sem szólnia. 42.9 Ha valakit rajtakapnának, hogy a hallgatásnak ezt a szabályát megszegte, súlyos büntetés érje; 42.10 kivéve ha az érkező vendégek miatt lenne szükség beszédre, vagy az apát parancsolna valakinek valamit. 42.11 De még ez is a legnagyobb komolysággal és szerény mérséklettel történjék.
43. Azokról, akik az istenszolgálatra
vagy az étkezésre késve érkeznek
43.1 Mihelyt meghallják az istentiszteletre hívó jelet, azonnal hagyjanak ott mindent, ami kezükben van és a legnagyobb gyorsasággal induljanak, 43.2 de mégis nyugodtan, hogy a komolytalanságra ne adjanak okot. 43.3 Az istenszolgálatnak tehát semmit eléje ne tegyenek.
43.4 Ha valaki a vigiliára a kilencvennegyedik zsoltár "Dicsőség"-e után érkezik, - és ezért akarjuk azt, hogy ezt a zsoltárt szünetekkel és lassan mondják -, az ilyen ne álljon helyére a karban, 43.5 hanem valamennyi közt utolsónak álljon, vagy arra a helyre, amelyet az apát az ilyen hanyagok számára külön kijelölt, hogy láthassa ő is, meg a többiek is, 43.6 míg az istenszolgálat végeztével nyilvános elégtétellel nem vezekelt. 43.7 Azért tartjuk jónak azt, hogy az utolsó helyen vagy elkülönítve álljon, hogy így mindenki lássa őt, és már szégyenérzetből is megjavuljon. 43.8 Mert ha az imatermen kívül maradnak, lenne is olyan köztük, aki újra lefekszik és alszik, vagy esetleg kint leül és beszélget, s így alkalmat ad a gonosznak. 43.9 Azért hát menjenek csak be, hogy legalább az egészet el ne veszítsék.
43.10 Aki pedig napközben az istenszolgálatra a vers és az azt követő első zsoltár "Dicsőség"-e után sem érkezik oda, a fentebb mondott szabály szerint utolsónak álljon, 43.11 és míg elégtételt nem adott, ne merészeljen a zsoltározók kórusához csatlakozni, hacsak az apát neki erre megbocsátóan engedélyt nem ad, 43.12 de ezt is csak úgy, ha a bűnös eleget tesz érte.
43.13 Aki pedig az étkezéshez nem ér oda a vers előtt, hogy valamennyien egyszerre mondják a verset és az imádságot, és együtt üljenek az asztalhoz, 43.14 még pedig a saját hanyagsága vagy hibája miatt nem ér oda, két ízben intsék meg. 43.15 Ha mégsem javul meg, ne engedjék, hogy a közös étkezésen részt vegyen, 43.16 hanem a többiek közösségétől elkülönítve egymagában étkezzen; a borból járó részt is vonják meg tőle, míg elégtételt nem ad és meg nem javul. 43.17 Hasonlóképpen bűnhődjék az is, aki nincs jelen azon a versen, amelyet az étkezés után szoktak mondani.
43.18 Senki se merészeljen az előírt óra előtt vagy után valami ételt vagy italt magához venni. 43.19 De ha az elöljáró valakit valamivel megkínál, és ő nem akarja elfogadni, ha később megkívánja is, ne kapja meg azt sem, amit előbb visszautasított, se valami mást, míg megfelelő elégtételt nem ad.
44. Hogyan tegyenek eleget a
kiközösítettek?
44.1 Akit súlyos vétségért tiltottak ki az imateremből és el a közös asztaltól, az abban az időpontban, amikor az imateremben az istenszolgálatot befejezik, az imaterem ajtaja előtt boruljon le, de ne szóljon semmit; 44.2 és maradjon arcával a földre borulva az imateremből kijövők lába előtt. 44.3 És ezt mindaddig tegye, míg az apát az elégtételt megfelelőnek nem tartja. 44.4 Amikor pedig az apát parancsára bemegy, boruljon le magának az apátnak és aztán a többieknek lába elé, hogy imádkozzanak érette. 44.5 És akkor, ha az apát parancsolja, fogadják be a kórusba, arra a helyre, melyet az apát kijelöl számára. 44.6 De mindenesetre zsoltárt, olvasmányt vagy más valamit még ne merészeljen az imateremben énekelni, míg az apát erre újra parancsot nem ad. 44.7 És minden imaórában, amikor az istenszolgálatot befejezik, boruljon le a földre azon a helyen, ahol áll, 44.8 és így tegyen eleget, míg az apát újra meg nem parancsolja neki, hogy most már hagyja abba az elégtételadást.
44.9 Akiket kis hibákért csak a közös asztaltól tiltottak el, az imateremben tegyenek eleget, és ezt tegyék az apát intézkedéséig, 44.10 míg meg nem áldja őket, és azt nem mondja: Elég.
45. Azokról, akik az imateremben
követnek el hibát
45.1 Ha valaki zsoltár, responsorium, antifóna mondása alatt vagy olvasány közben követ el hibát, hacsak ott valamennyiük előtt elégtételadással meg nem alázza magát,- nagyobb büntetéssel lakoljon 45.2 azért, mert nem akarta alázatosan kijavítani azt, amit hanyagságból vétett. 45.3 A gyermekek az ilyen hibáért kapjanak verést.
46. Azokról, akik bármi más
dologban hibáznak
46.1 Ha valaki bármilyen munka közben: a konyhában, az éléskamrában, a tálalóban, a sütőhelyen, a kertben, valamilyen mesterségben, vagy bármilyen más helyen hibát követ el, 46.2 vagy valamit eltör, elveszít, vagy akárhol másvalamit vét, 46.3 és azt az apát és a közösség előtt tüstént nem jelenti, önként eleget nem tesz, és hibáját föl nem tárja, 46.4 ha más által tudódik ki, a nagyobb büntetéssel sújtsák.
46.5 Ha azonban valami titkos, lelki bűnről van szó, azt csak az apát - vagy a lelki atyák előtt - tárja fel, 46.6 aki meg tudja gyógyítani a saját és mások sebeit, és nem tárja föl, nem hozza nyilvánosságra azokat.
47. Az istenszolgálat idejének jelzése
47.1 Az istenszolgálat idejének jelzéséről éjjel is, nappal is az apát gondoskodjék. Vagy maga jelezze, vagy egy igen pontos testvérre bízza ezt a gondot, hogy mindent a maga idejében végezzenek.
47.2 A zsoltárokat pedig és az antifónákat az apát után sorrendjük szerint azok énekeljék, akiknek ezt meghagyta. 47.3 Énekelni azonban vagy felolvasni ne merjen senki, csak az, aki teljesíteni tudja ezt a feladatot, úgy hogy a hallgatók épüljenek. 47.4 Ezt alázattal, komolysággal és szent félelemmel végezze, akinek az apát megparancsolja.
48. A mindennapi testi munka
48.1 A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal.
48.2 Úgy hisszük, hogy az időt mindkettő számára következőképpen oszthatjuk be: 48.3 Húsvéttól október elsejéig menjenek ki a testvérek reggel, és a primától körülbelül tíz óráig végezzék el a szükséges teendőket. 48.4 Tíztől egészen szextáig olvasással foglalkozzanak. 48.5 A szexta után pedig, miután fölkeltek az étkezéstől, pihenjenek ágyukon egészen csendben, vagy ha valaki olvasni akar, akként olvasson magában, hogy mást ne zavarjon. 48.6 A nónát kissé korábban, fél kettőkor mondják, és azután egészen a vesperásig a szükséges munkát végezzék. 48.7 Ha pedig a helyi viszonyok vagy szegénységük azt kívánná, hogy maguk gyűjtsék be a termést, ne szomorkodjanak, 48.8 mert akkor igazi szerzetesek, ha saját kezük munkájából élnek, mint atyáink és az apostolok is. 48.9 De mindez mérséklettel történjék a kislelkűek miatt.
48.10 Október elsejétől pedig a negyvennapi böjt kezdetéig egészen nyolc óráig olvasással foglalkozzanak. 48.11 Nyolc órakor mondják a terciát, aztán nónáig valamennyien a rájukszabott munkán dolgozzanak. 48.12 A nónára hívó első jeladásra mindenki hagyja abba a munkát és legyen készen, mire a második gongütés felhangzik. 48.13 Étkezés után pedig olvasmányaikkal vagy a zsoltárok tanulásával foglalkozzanak.
48.14 A negyvennapi böjt idején pedig reggeltől egészen terciáig olvasmányaikkal foglalkozzanak, és utána négy óráig végezzék a rájuk bízott munkát.
48.15 A negyvennapi böjtre mindenki kapjon egy könyvet a könyvtárból, amelyet elejétől végig olvasson el. 48.16 Ezeket a könyveket a negyvennapi böjt elején adják ki.
48.17 Mindenesetre azonban rendeljenek ki egy vagy két szeniort, hogy a monostorban abban az időben, amikor a testvérek olvasással foglalkoznak, küröljárjanak, 48.18 és megnézzék, nem találnak-e hanyag testvért, aki henyél vagy beszélget, és nem törődik az olvasással, és így nemcsak magának van kárára, hanem másokat is zavar. 48.19 Ha ilyet találnak, - Isten mentsen ettől -, két ízben intsék meg. 48.20 Ha nem javul meg, a Regula szerinti büntetéssel sújtsák, úgy hogy a többiek is féljenek. 48.21 Ne is érintkezzék az egyik testvér a másikkal a maga idején kívül.
48.22 Vasárnap hasonlóképpen olvasással foglalkozzanak valamennyien, azok kivételével, akik különböző feladatokra vannak kirendelve.
48.23 Ha pedig valaki olyan hanyag vagy rest volna, hogy nem akarna vagy nem tudna lelki munkával foglalkozni vagy olvasni, adjanak neki más munkát, hogy ne henyéljen.
48.24 A beteg vagy gyönge testvérekre olyan dolgot vagy testi munkát bízzanak, hogy se ne henyéljenek, se a munka terhe alatt le ne törjenek, vagy éppen meg ne futamodjanak. 48.25 Ezek gyöngeségét mindig vegye tekintetbe az apát.
49. A negyvennapi böjt megtartása
49.1 A szerzetes életének olyannak kell lennie, mintha állandóan negyvennapi böjti fegyelem alatt élne, 49.2 mégis mivel kevesekben van meg ehhez az erő, ezért azt tanácsoljuk, hogy a negyvennapnak ebben az idejében teljes tisztasággal élje életét, 49.3 ugyanakkor a más időkben elkövetett hanyagságait ezekben a szent napokban tegye jóvá. 49.4 Ez akkor történik megfelelő módon, ha minden bűntől tartózkodunk, könnyek között imádkozunk, szent olvasmányokat olvasunk, a szív töredelmére és az önmegtagadás cselekedeteire törekedünk. 49.5 Ezekben a napokban tehát szolgálatunk szokott mértékéhez adjunk hozzá valamit: külön imádságokat, ételben és italban önmegtagadást. 49.6 A kiszabott mértéken felül mindenki ajánljon föl valamit saját akaratából a Szentlélek örömében Istennek, 49.7 azaz: vonjon meg valamit testétől az ételben, italban, alvásban, beszédben és tréfálkozásban, és így a lelki vágyódás örömével várja a szent húsvétot.
49.8 Azt azonban, amit ki-ki felajánl, terjessze apátja elé, és az ő imádságával és beleegyezésével tegye, 49.9 mert ami a lelki atya jóváhagyása nélkül történik, elbizakodottságnak és hiú dicsőségvágynak számít, nem érdemnek. 49.10 Tehát mindent az apát beleegyezésével tegyenek.
50. Azokról a testvérekről, akik az
imateremtől távol dolgoznak vagy
úton vannak
50.1 Azok a testvérek, akik nagyobb távolságban dolgoznak, és így nem tudnak a megfelelő imaórára az imateremben megjelenni, 50.2 és az apát is úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet, 50.3 azok ott a munkahelyen végezzék az istenszolgálatot, és szent félelemmel hajtsák meg térdüket.
50.4 Hasonlóképpen azok se hagyják el az elrendelt imaórákat, akiket útra küldtek, hanem amint lehet, végezzék el magukban, és köteles szolgálatuk teljesítését ne mulasszák el.
51. Azokról a testvérekről, akik nem
nagyon messze távoznak
51.1 Az a testvér, akit bármilyen ügyben küldenek ki, és előreláthatóan még aznap visszatérhet a monostorba, ne merjen ottkint enni, bármennyire kínálná is valaki., 51.2 hacsak az apát ezt meg nem engedi neki. 51.3 Ha másként cselekszik, közösítsék ki.
52. A monostor imaterme
52.1 Az imaterem az legyen, aminek a neve mondja. Ott mást ne csináljanak és ne is tartsanak. 52.2 Az istenszolgálat után mindnyájan a legnagyobb csendben és Isten iránt való tiszteletadással távozzanak, 52.3 hogy azt a testvért, aki esetleg még külön is akar imádkozni, a másik helytelen viselkedése ne akadályozza. 52.4 De máskor is, ha valaki magában, csendesen akar ott imádkozni, egyszerűen menjen be és imádkozzék; ne hangos szóval, hanem könnyek között és bensőséges szívvel. 52.5 Aki tehát nem ezt teszi, annak ne engedjék meg, hogy az istenszolgálat végeztével az imateremben maradjon, amint mondtuk, hogy mást ne zavarjon.