Szent Benedek Regulája
LVIII. De disciplina suscipiendorum
fratrum
1 Noviter veniens quis ad conversationem, non ei facilis tribuatur ingressus, 2 sed sic ut ait apostolus: Probate spiritus si ex Deo sunt. 3 Ergo si veniens perseveraverit pulsans et illatas sibi iniurias et difficultatem ingressus post quattuor aut quinque dies visus fuerit patienter portare et persistere petitioni suae, 4 adnuatur ei ingressus et sit in cella hospitum paucis diebus.
5 Postea autem sit in cella noviciorum ubi meditent et manducent et dormiant. 6 Et senior eis talis deputetur qui aptus sit ad lucrandas animas, qui super eos omnino curiose intendat.
7 Et sollicitudo sit si revera Deum quaerit, si sollicitus est ad opus Dei, ad oboedientiam, ad opprobria. 8 Praedicentur ei omnia dura et aspera per quae itur ad Deum. 9 Si promiserit de stabilitate sua perseverantia, post duorum mensuum circulum legatur ei haec regula per ordinem 10 et dicatur ei: «Ecce lex sub qua militare vis; si potes observare, ingredere; si vero non potes, liber discede.» 11 Si adhuc steterit, tunc ducatur in supradictam cellam noviciorum et iterum probetur in omni patientia. 12 Et post sex mensuum circuitum legatur ei regula, ut sciat ad quod ingreditur. 13 Et si adhuc stat, post quattuor menses iterum relegatur ei eadem regula. 14 Et si habita secum deliberatione promiserit se omnia custodire et cuncta sibi imperata servare, tunc suscipiatur in congregatione, 15 sciens et lege regulae constitutum quod ei ex illa die non liceat egredi de monasterio, 16 nec collum excutere de sub iugo regulae quem sub tam morosam deliberationem licuit aut excusare aut suscipere.
17 Suscipiendus autem in oratorio coram omnibus promittat de stabilitate sua et conversatione morum suorum et oboedientia, 18 coram Deo et sanctis eius, ut si aliquando aliter fecerit, ab eo se damnandum sciat quem irridit. 19 De qua promissione sua faciat petitionem ad nomen sanctorum quorum reliquiae ibi sunt et abbatis praesentis. 20 Quam petitionem manu sua scribat, aut certe, si non scit litteras, alter ab eo rogatus scribat et ille novicius signum faciat et manu sua eam super altare ponat. 21 Quam dum inposuerit, incipiat ipse novicius mox hunc versum: Suscipe me, Domine, secundum eloquium tuum et vivam, et ne confundas me ab exspectatione mea. 22 Quem versum omnis congregatio tertio respondeat, adiungentes gloria Patri. 23 Tunc ille frater novicius prosternatur singulorum pedibus ut orent pro eo, et iam ex illa die in congregatione reputetur.
24 Res, si quas habet, aut eroget prius pauperibus aut facta sollemniter donatione conferat monasterio, nihil sibi reservans ex omnibus, 25 quippe qui ex illo die nec proprii corporis potestatem se habiturum scit.
26 Mox ergo in oratorio exuatur rebus propriis quibus vestitus est et induatur rebus monasterii. 27 Illa autem vestimenta quibus exutus est reponantur in vestiario conservanda, 28 ut si aliquando suadenti diabolo consenserit ut egrediatur de monasterio quod absit tunc exutus rebus monasterii proiciatur. 29 Illam tamen petitionem eius, quam desuper altare abbas tulit, non recipiat, sed in monasterio reservetur.
LIX. De filiis nobilium aut pauperum
qui offeruntur
1 Si quis forte de nobilibus offerit filium suum Deo in monasterio, si ipse puer minor aetate est, parentes eius faciant petitionem quam supra diximus 2 et cum oblatione ipsam petitionem et manum pueri involvant in palla altaris, et sic eum offerant.
3 De rebus autem suis, aut in praesenti petitione promittant sub iureiurando quia numquam per se, numquam per suffectam personam nec quolibet modo ei aliquando aliquid dant aut tribuunt occasionem habendi; 4 vel certe si hoc facere noluerint et aliquid offerre volunt in elemosinam monasterio pro mercede sua, 5 faciant ex rebus quas dare volunt monasterio donationem, reservato sibi, si ita voluerint, usufructu. 6 Atque ita omnia obstruantur ut nulla suspicio remaneat puero per quam deceptus perire possit quod absit quod experimento didicimus.
7 Similiter autem et pauperiores faciant. 8 Qui vero ex toto nihil habent, simpliciter petitionem faciant et cum oblatione offerant filium suum coram testibus.
LX. De sacerdotibus qui forte
voluerint in monasterio habitare
1 Si quis de ordine sacerdotum in monasterio se suscipi rogaverit, non quidem citius ei assentiatur. 2 Tamen, si omnino persteterit in hac supplicatione, sciat se omnem regulae disciplinam servaturum, 3 nec aliquid ei relaxabitur, ut sit sicut scriptum est: Amice, ad quod venisti?
4 Concedatur ei tamen post abbatem stare et benedicere aut missas tenere, si tamen iusserit ei abbas; 5 sin alias, ullatenus aliqua praesumat, sciens se disciplinae regulari subditum, et magis humilitatis exempla omnibus det.
6 Et si forte ordinationis aut alicuius rei causa fuerit in monasterio, 7 illum locum adtendat quando ingressus est in monasterio, non illum qui ei pro reverentia sacerdotii concessus est.
8 Clericorum autem si quis eodem desiderio monasterio sociari voluerit, loco mediocri collocentur; 9 et ipsi tamen si promittunt de observatione regulae vel propria stabilitate.
LXI. De monachis peregrinis, qualiter suscipiantur
1 Si quis monachus peregrinus de longinquis provinciis supervenerit, si pro hospite voluerit habitare in monasterio 2 et contentus est consuetudinem loci quam invenerit, et non forte superfluitate sua perturbat monasterium, 3 sed simpliciter contentus est quod invenerit, suscipiatur quanto tempore cupit. 4 Si qua sane rationabiliter et cum humilitate caritatis reprehendit aut ostendit, tractet abbas prudenter ne forte pro hoc ipsud eum Dominus direxerit.
5 Si vero postea voluerit stabilitatem suam firmare, non rennuatur talis voluntas, et maxime quia tempore hospitalitatis potuit eius vita dinosci. 6 Quod si superfluus aut vitiosus inventus fuerit tempore hospitalitatis, non solum non debet sociari cor pori monasterii, 7 verum etiam dicatur ei honeste ut discedat, ne eius miseria etiam alii vitientur. 8 Quod si non fuerit talis qui mereatur proici, non solum si petierit suscipiatur congregationi sociandus, 9 verum etiam suadeatur ut stet, ut eius exemplo alii erudiantur, 10 et quia in omni loco uni Domino servitur, uni regi militatur. 11 Quem si etiam talem esse perspexerit abbas, liceat eum in superiori aliquantum constituere loco. 12 Non solum autem monachum, sed etiam de suprascriptis gradibus sacerdo tum vel clericorum stabilire potest abbas in maiori quam ingrediuntur loco, si eorum talem perspexerit esse vitam.
13 Caveat autem abbas ne aliquando de alio noto monasterio monachum ad habitandum suscipiat sine consensu abbatis eius aut litteras commendaticias, 14 quia scriptum est: Quod tibi non vis fieri, alio ne feceris.
58. A testvérek fölvételének
eljárásmódja
58.1 Ha valaki újonnan jelentkezik a szerzeteséletre, ne engedjék meg neki könnyen a belépést, 58.2 hanem az Apostol szavai szerint: "Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon az Istentől vannak-e!" (1 Jn 4, 1). 58.3 Ha a jövevény állhatatosan zörget, és ha azt látják, hogy az őt ért méltánytalanságokat és a belépés nehézségeit négy-öt napon át türelmesen elviseli, és megmarad kérése mellett, 58.4 engedjék meg neki a belépést, és néhány napig a vendégek szobájában tartózkodjék.
58.5 Utóbb pedig a novíciusok szobájában lakjék, ahol ezek lelki munkájukat végzik, továbbá esznek és alusznak. 58.6 Adjanak melléjük olyan szeniort, aki alkalmas a lelkek megnyerésére, és aki kiváló nagy gonddal ügyel rájuk.
58.7 Nagyon gondosan meg kell vizsgálni, hogy a novícius valóban Istent keresi-e; buzgó-e az istenszolgálatban, az engedelmességben és a méltánytalanságok elviselésében. 58.8 Mondjanak meg neki előre minden kemény és nehéz dolgot, amelyeken át Istenhez juthatunk. 58.9 Ha állhatatosságot és kitartást ígér, olvassák föl neki két hónap múlva ezt a Regulát teljes egészében. 58.10 De mondják neki: Íme ez a törvény, mely
alatt küzdeni akarsz. Ha meg bírod tartani, lépj be, ha pedig nem, szabadon távozzál. 58.11 Ha továbbra is megmarad, akkor vezessék a novíciusok fent említett szobájába, és újra próbálják ki mindenféle béketűrésben. 58.12 Hat hónap lefolyása után ismét olvassák föl előtte ezt a Regulát, hogy tudja mire lép be. 58.13 És ha még mindig állhatatos marad, négy hónap múltán ismét olvassák föl neki ezt a Regulát. 58.14 És ha miután magában jól megfontolta, megígéri, hogy mindent megtart, és hogy minden neki adott parancsot teljesít, akkor fogadják be a közösségbe. 58.15 De tudja meg, hogy a Regula törvényként írja elő, hogy attól a naptól kezdve nem szabad kilépnie a monostorból, 58.16 sem nyakát kivonnia a Regula igája alól, hiszen olyan hosszas megfontolás után szabadságában állott ezt elvetnie vagy elfogadnia.
58.17 A felveendő ezután az imateremben mindnyájuk jelenlétében ígérjen állhatatosságot, a szerzetesi erkölcsök gyakorlását és engedelmességet, 58.18 Isten és az ő szentjei előtt; hogy ha valaha másként cselekednék, tudja meg, hogy az fogja őt kárhozatra ítélni, akit kigúnyol. 58.19 Erről az ígéretéről készítsen kérvényt azoknak a szenteknek nevére, akiknek ereklyéi ott vannak, és a jelenlevő apát nevére. 58.20 Ezt a kérvényt sajátkezűleg írja, vagy ha esetleg írni nem tud, az ő felkérésére más írja meg, és a novícius csak jegyet tegyen rá, azután pedig a sajét kezével tegye az oltárra. 58.21 Mihelyt odahelyezte, kezdje meg maga a novícius ezt a verset: "Fogadj el engem, Uram, szent igéd szerint, hogy neked éljek. Ne szégyeníts meg, mert benned bíztam" (Zsolt 118, 116). 58.22 Ezt a verset az egész közösség háromszor ismételve felelje rá, és adjon hozzá egy "Dicsőség"-et. 58.23 Aztán az új testvér boruljon le minden egyesnek a lábához, hogy imádkozzanak érette. Ettől a naptól kezdve már a közösség tagjának tekintsék.
58.24 Ha volt valami vagyona, azt ossza ki előbb a szegények között, vagy ünnepélyesen adományozza a monostornak; de semmit se tartson meg magának az egészből, 58.25 hiszen tudja, hogy attól a naptól fogva még saját testével sem rendelkezhetik.
58.26 Tehát ott mindjárt az imateremben vettessék le vele saját ruháit, melyeket addig viselt, és öltöztessék a monostor ruháiba. 58.27 Levetett ruháit pedig tegyék el megőrzésre a ruhatárba, 58.28 hogy ha egyszer az ördög rábeszélésével egyetértene, hogy elhagyja a monostort, - amitől Isten mentsen -, akkor vetkőztessék ki a monostor ruháiból, és úgy vessék ki. 58.29 De a kérvényt, melyet az apát az oltárról magához vett, ne kapja vissza, hanem őrizzék meg a monostorban.
59. A nemesek vagy szegények
fiairól, akiket felajánlanak
59.1 Ha esetleg valamelyik nemes ajánlja föl gyermekét Istennek a monostorba, és a fiú még kiskorú, szülei készítsék el a fent említett kérvényt, 59.2 és az áldozati adománnyal együtt magát a kérvényt és a fiú kezét burkolják be az oltár terítőjébe, s így ajánlják fel őt.
59.3 Vagyonukat illetően pedig ugyanebben a kérvényben ígérjék meg esküvel, hogy sohasem fognak neki sem személyesen, sem közvetítő által bármit is juttatni, vagy a birtoklásra alkalmat szolgáltatni. 59.4 Vagy ha ezt tenni nem akarják, hanem valami alamizsnát akarnak a monostornak felajánlani, 59.5 állítsanak ki a monostornak szánt dolgokról adománylevelet, fenntartva maguknak, ha úgy tetszik, a haszonélvezetet. 59.6 Így vegyék elejét annak, hogy a fiúnak ne maradjon semmi hiú reménye, ami őt megcsalhatná, és romlásba dönthetné, - mitől Isten óvjon -, pedig tapasztalatból ismerünk ilyen esetet.
59.7 Hasonlóképpen tegyenek a szegényebbek is. 59.8 Akiknek pedig éppen semmijük sincsen, egyszerűen készítsék el a kérvényt, és az áldozati adományokkal együtt ajánlják fel fiúkat tanúk jelenlétében.
60. Azokról a papokról, akik esetleg
a monostorban szeretnének lakni
60.1 Ha a papi rend egyik tagja kéri fölvételét a monostorba, ne egyezzenek bele túl gyorsan kérésébe. 60.2 Ha mégis mindenképpen megmarad óhaja mellett, tudja meg, hogy a Regula egész fegyelmét neki is meg kell tartania, 60.3 és nem engednek el neki abból semmit sem, hogy úgy legyen, ahogy az Írás mondja: "Barátom, miért jöttél?" (Mt 26, 50).
60.4 Mégis engedjék meg neki, hogy a sorrendben az apát után állhasson, áldást adhasson, és a befejező imát mondhassa, de csak az apát parancsából. 60.5 Különben semmit se merjen tenni, hiszen tudnia kell, hogy alá van vetve a Regula fegyelmének, és inkább az alázatosságra adjon példát mindenkinek.
60.6 És ha esetleg előkerül a monostorban valamilyen tisztség betöltése vagy más ügye, 60.7 ő azt a helyet foglalja el, mely a monostorba való belépése szerint illeti, nem pedig azt, melyet neki a papi méltóság iránti tiszteletből engedtek.
60.8 Ha pedig egy kisebb rendű klerikus akarna ugyanilyen szándékkal a monostor tagjává lenni, a sorrendben úgy a közepe táján helyezzék el őket, 60.9 de csak akkor, ha ők is megígérik a Regula megtartását és állhatatosságukat.
61. Hogyan vegyék fel az idegen
szerzeteseket?
61.1 Ha távoli tartományokból jön egy idegen szerzetes, és ha vendég gyanánt akarna a monostorban tartózkodni, 61.2 és meg van elégedve a helyi szokásokkal, és felesleges követeléseivel nem zavarja a monostort, 61.3 hanem megelégszik azzal, amit talál, akkor fogadják be, ameddig óhajtja. 61.4 Ha pedig esetleg némely dolgot megokoltan, és alázatos szeretettel megróna, vagy valamire felhívná a figyelmet, bölcsen fontolja meg az apát, hogy nem éppen ezért vezérelte-e oda az Úr.
61.5 Ha pedig utóbb állhatatosságot akar fogadni, ne utasítsák vissza ezt az akaratát, főként azért nem, hiszen vendégeskedése alatt ki lehetett ismerni életét. 61.6 Ha azonban vendégkorában azt látták volna, hogy nagyon igényes és tele van hibákkal, akkor ne csatlakozzék a monostor testéhez, 61.7 hanem mondják meg neki tisztelettel, hogy távozzék, nehogy az ő lelki nyomorúsága másokat bűnbe vigyen. 61.8 Ha pedig nem olyan, hogy kiutasítást érdemelne, ne csak akkor vegyék be a közösségbe, ha maga kéri, 61.9 hanem inkább beszéljék rá, maradjon ott, hogy példájából tanuljanak, 61.10 hiszen úgy is mindenhol egy Úrnak szolgálunk, egy Király alatt harcolunk. 61.11 És ha az apát őt méltónak tartja, megteheti, hogy számára valamivel magasabb helyet jelöl ki. 61.12 De nemcsak az ilyen szerzetest, hanem a papok és klerikusok fentebb említett rendjéből bárkit magasabb helyre sorozhat be az apát, mint ami belépése szerint megilleti, ha olyannak látja életét.
61.13 De attól óvakodjék az apát, hogy más ismeretes monostorból fogadjon be állandó tartózkodásra szerzetest apátja beleegyezése és ajánlólevele nélkül 61.14 mert írva van: "Amit nem akarsz magadnak, te se tedd másnak" (Mt 7, 12 és Tób 4, 16).